Soverato 2021- beszámoló
2021. szeptember 11-én Soveratóba érkeztem kolléganőmmel, hogy részt vegyünk egy egy hetes kurzuson, melynek témája Olaszország calabriai régiójának történelmi, kulturális, nyelvi és gasztronómiai felfedezése volt.
Olyan szerencsések lehettünk, hogy a csekély létszámú jelentkezőknek köszönhetően, a párhuzamosan folyó másik két kurzus programját is élvezhettük.
Érkezésünk estéjén szomorú látkép fogadott minket: árvíz-szerű , napok óta tartó esőzés, mely a helyiek elmondása szerint, igen ritka szeptemberben. Szerencsénkre ez a következő napon megszűnt és kezdetét vette az igazi calabriai indián nyár. Erre szükségünk is volt, hiszen a kurzusok outdoor jellege ezt meg is kívánta.
Fogadtatásunk fantasztikusan szervezett, egyéni igényekhez is igazodó módon történt. Még az első este az iskola /Jump/ igazgatója körbeautózott velünk a környéken, hogy nagyjából a legfontosabb célpontokat „betájoljuk”./Boltok, éttermek, állandó találkozó hely, stb./
A szállásunk egy villa / Villa Gabriella/ épületében volt, mely maga a képző központ is, így rendkívül kényelmes volt a programokhoz csatlakozás ,étkezés, spontán esti beszélgetések, bármilyen rendezvény kivitelezése.
Tulajdonképpen az egész hetet a szabadban, illetve a tenger vonzásában töltöttük.
A közös reggelik után , még indulás előtt , a teraszon játékkal kezdtük a napot, majd séta a városban, ahol a napi témának megfelelően feladatokat kaptunk.
A tengerpart szennyezettségének vizsgálata sajnos kiábrándító volt. Különböző anyagú , természetben eldobált szemetet fotóztunk, majd a helyi járókelőket megkérdeztük, tudják-e, hogy ezek a tárgyak milyen hosszú idő alatt bomlanak le, ha egyáltalán lebomlanak. Ehhez másnap egy kis tantermi kutató munka is kapcsolódott, amikor megbizonyosodtunk arról, hogy egyes esetekben évezredekről beszélhetünk!
Kedvenc kulturális programom Badolato, egy pár száz főt számláló kis középkori falucska meglátogatása volt. A lakosok-közülük sokan külföldiek- barátságossága páratlan, ahogyan büszkén mutogatták a hihetetlen kulturális örökséget.
Egyik délutáni programunk a közelben található selyemhernyó farm meglátogatása volt. Az eperfa erdő hűvösségében járhattuk körbe azt a fantasztikus területet, melyet egy fiatal házaspár álmodott , majd valósított meg, annak érdekében, hogy egy valaha létező tradíciót visszahozzanak és ezzel jópár helyi lakosnak munkát is adjanak. A hozzá tartozó kiállítást –habár az a falu tulajdona- is a pár üzemelteti.
Gasztro élményeinket egy helyi blogger hölgy gazdagította a saját lakáséttermében. Első alkalommal mi magunk készítettük el a három fogásos menüt az ő irányításával, a következő alkalommal csak élveznünk „kellett” az ötfogásos vacsorát. Lehetetlen küldetésünk a helyi termelői piacra szólított minket, ahol a vásárolt termékhez egy receptet is be kellett szereznünk. Ez, ismerve az egyébként rendkívül barátságos calabriaiak angol tudását, nem volt egyszerű feladat.
Városi sétáink alkalmával megcsodálhattuk a gyönyörű panorámájú Botanikus Kertet, egy érdekes ajándék boltot, ahol minden a hely egyik jellegzetességéről, a bergamon gyümölcsről szólt, jobbnál jobb cukrászdákat, ahova akarva-akaratlanul is betértünk…..
És hogy, hogy nem, de minden út a csodálatos Jón tenger partjára vezetett, ezért nagyon hamar megtanultuk vendéglátóinktól, hogy a fürdőruha valahogy már rég rajtunk volt…
Bognár Eszter
Varga Anita